Természetjárás közben a Royal Rangers egyik alapszabálya, hogy egy területet olyan állapotban hagyunk el, ahogyan találtuk. Ezt az alapszabályt néhány ranger súlyosan, ismétlődően megszegte. Augusztus második hetében ugyanis egy kilenc fős kontingens, egy civillel kiegészülve a XIII. Pet Kupa keretei között rávetette magát a Tisza árterére, és mindent összeszedtek, ami nem oda való. Nyomukban tehát korántsem maradt úgy a terület, ahogy találták: hulladékmentes lett!

Az említett esemény mögött egy egyesület áll, mely tizenhárom éve dolgozik a Tisza megtisztításáért. Ennek fontos része az évente megrendezett vízitúra, mely egyben szemétszedő verseny is. Néhány évvel ezelőtt Dr. Szabó István, a MATE docense fölkérést kapott a Pet Kupa egyesülettől, hogy tartson egy ismeretterjesztő előadást a verseny egyik estéjén, a Tiszaparton. Erre az alkalomra magával vitte lányait is, akik a Gödöllői 38. Royal Rangers törzs tagjai. Mindannyiuknak megtetszett a Pet Kupa-hangulat, ezért évről évre visszatértek, mígnem a legidősebb lány -Julcsi- fölvetette, hogy milyen jó volna szervezni egy rangerekből álló csapatot a versenyre. Ez idén nyáron megvalósult, így hét ranger: Miklósi-Yuan Kion, Milassin Maja, Szabó Borsó, Szabó Júlcsi, Vajda Emma, Vincze Koppány, Vojnárovits Ádám, és két csoportvezető: Fejes Sári és Róde Kinga részvételével megalakult a Vitaquatores petkalóz csapat. A csapatot részvételével, tapasztalataival támogatta István is, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Az első kihívás még indulás előtt, a parton várt a rangerekre: saját kezűleg építették meg az anyahajót, amin öt napig utaztak -éltek- a Tisza hátán. Ráadásul a versenyen részt vevő hajóknak meg kell felelniük egy speciális kritériumnak: felfújt pet palackokon kell úszniuk. Komoly, felelősségteljes feladat volt egyesével átvizsgálni, fölfújni, majd zsákokba tömni a rendelkezésükre bocsátott használt palackokat, hiszen ezen múlt, hogy a hajó fönt marad-e a vízen.

A második napon az ünnepélyes megnyitó után, pedig kezdetét vette a semmihez sem hasonlító kaland. Míg a Petanger névre keresztelt anyahajó, hatalmas 38 számmal díszített vitorlájával elindult a fősodorban, a legénység/leányság egy része kenuba szállt, és célba vette az árteret. A gyakran csúszós, iszapos parton kikötve, a bozóttal, csalánnal borított turzáson átmászva, a sűrű aljnövényzetben, szúnyogokkal hadakozva vadásztak főként pet palackokra. De előkerült innen a fél pár papucstól a játék babán és az autógumin keresztül a hűtőszekrényig minden féle hulladék. Az így begyűjtött „kincseket” bezsákolták, kenuba rakták és a Petangerre szállították. A hajón utazó csapatnak ekkor kezdődött a munka: a hulladékot – meghatározott szempontok szerint- szétválogatták, hogy később célzottan a megfelelő feldolgozó üzemekbe kerülhessen. Persze az sem utolsó motiváció erre a meglehetősen koszos-büdös-undi munkára, hogy a nap végén leadott hulladékos zsákokat kategóriánként különböző mennyiségű petákkal díjazzák a szervezők. Ez a verseny hivatalos mérőszáma, a végén az a csapat nyeri a Pet Kupát, amelyik több petákot gyűjt össze.

Egy ilyen fárasztó, vízen és bozótban töltött nap után elérve az aznapi célt, végre kiköthetett a hajó. Ám ezután még a hulladék leadása, táborhely keresés, sátor állítás is várt a csapatra. Ha mindezzel időben végeztek, és szerencséjük volt, talán maradt a közös vizesblokkokban meleg víz a zuhanyozáshoz. Vacsora után már senki nem küzdött álmatlansággal, de az ilyenkor kezdődő zenélgetős, tábortüzes, beszélgetős folyóparton üldögélést nem lehet kihagyni.

Másnap aztán indult újra a móka. Aki egy kis időt szánt rá, és menet közben bedokkolt a Pet II.-höz, a Pet Kupa zászlós hajójához, az különleges ellátásban részesült. A versenyzők itt kaphattak szörpöt, kávét, kókusz rudat, gyümölcsöt, szendvicset, sőt helyben sütött palacsintát is. Az ilyen kis pihenők után újult erővel vetették magukat a bozótharcba. A versenyt színesítette néhány lehetőség a külön peták szerzésre. Ilyen volt például a Petatlon, ami egy gyorsasági, ügyességi számokból álló sorozat, a folyóismereti kvíz, vagy a Petasztár, ahol minden csapat előadhat egy saját performanszt. Ezek közül a leg látványosabb kétségkívül a vízi ütközet, minek során a gályák pumpával kilőtt üres pet palackokkal veszik célba egymást. A csatát megfigyelők követik árgus szemekkel, és csak a hajótestet ért találatért könyvelnek el petákot. Az idei ütközet alkalmával rangereink tanúbizonyságot tettek erényeikről. Észrevették ugyanis, hogy az egyik hajó legénysége elrabolta egy másiktól a napi élelmiszer ellátmányát. Odaevezve megszerezték a szendvicsekkel telt kincsesládát, így az általuk került végül vissza jogos tulajdonosához.

Az eseménydús öt nap eredménye kilenc tonna összegyűjtött hulladék, számtalan szúnyogcsípés, és sok-sok maradandó élmény. Ahogy Koppány fogalmazott:

„Tudod nagyon fárasztó volt, de minden perc megérte. Jövőre is megyek!”

Szerző: Bukó György; a képeket válogatta Fejes Margit Sára; a gödöllői 38-as Royal Rangers Törzs vezetői