Emlékeim Tar Zoltánról
Tar Zoltán beosztott lelkészünk családjával 2017. augusztus 26-án Érd-Parkvárosba költözött, hogy megkezdje vezető lelkészként új gyülekezetében munkáját.
Balogh Tamás gondolatai Tar Zoltánról.
2010-ben találkoztunk először amikor lejárt segédlelkészi éve és új helyet keresett, mi pedig beosztott lelkészt kerestünk. Az első találkozás alkalmával elhozta feleségét is, sokat kérdezett ami meglepett, mert arra számítottam, hogy magáról próbál képet adni, nem arra, hogy kérdezzen a gyülekezetről hogy az megfelel-e neki?
Bizonyos értelemben ez szimpatikus volt, aztán később ez a szimpátia megerősödött közöttünk.
Az új ember. A nyári táborunkba amit akkor Sátoraljaújhelyen tartottunk már eljött, pedig épp akkor fejezett be egy tábort az előző gyülekezetében az Őrségben. Zoltán ragaszkodott ahhoz a gondolathoz hogy most már ez az új gyülekezetük ahova tartoznak és mi sem jobb alkalom az ismerkedésre mint a gyülekezeti tábor. Neki a gyülekezet nagyon fontos, nincs más vágya az egyházban mint a gyülekezetben szolgálni.
A változó ember. Amikor idejött szerette az Audikat amit aztán vett is később. Ahogy bővült a család eladta az Audit és vett egy nagyobb Volkswagen kisbusz félét. Ekkoriban vettem 10 Forintért egy kis Fiatot amit a bontóba akartak vinni nagyon megszerettem. Zoli is ekkoriban kapott egy hasonló Suzukit valakitől és rájött hogy a kis és olcsó autó is ugyanoda viszi el ahova a nagyobb, drágább kocsi. Ez a szemléletváltás ami benne lezajlott az autó témában nekem szimpatikus volt. Komolyabb kérdésekben is láttam a változás készségét: több gyülekezeti tevékenységről megváltozott a véleménye az évek alatt, ami azt jelentette, hogy engedte azt hogy Isten alakítsa őt magát. Ezt fontos jó tulajdonságnak tartom.
Az állandóság embere. Most bevezetem a népes olvasótábort a színfalak mögé: Zoltán ha teheti későn kel és pont délben ebédel. Mindig. Ha délben gondolunk rá, elképzelhetjük őt a leves és rántott hús vagy krumplistészta mellett. Csak akkor hívjuk délben ha zavarni akarjuk ebéd közben… Gyermekkora óta kedvenc reggelije a májkrémes kenyér és kakaó.
Minden nap. 30 éve. Nem néz TV-t, és szeret kirándulni, kedvenc zenéje: Ákos és a Bolyki Borthers. Politikai nézetei sem változtak, ma is ugyanarra a pártra szavazna, mint először tette. Kedvenc motorja is a Simson maradt az elmúlt 20 évben. Neki az az állócsillag az égen… Tehát hű ahhoz amit szeret, kivéve az autót, mert azt már csak eszköznek tekinti.
Ellentmondások embere. Mindig fehérkenyeret eszik, gyakran egy kiflit napközben is , és minden olyan hagyományos ételt amiről a diétázók lemondanak és mégis nagyon vékony.
A másik ellentmondást nem láthatta mindenki csak aki közel volt hozzá: Nagyon figyel a tisztaságra, sokat takarít és szereti a vizitúrát. A vizitúra pedig nem arról híres hogy ott lehet tisztaságot tartani: sár, korom, füst, zsír, homok ahogy az őskorban éltünk… Szereti a kényelmes egyszerű életet, de mégis mindig kész segíteni vagy elfogadni az adott helyzetet.
Nekem ellentmondásos volt az is ahogy a szószéken beszélt úgy, ahogy sokan el is várják ezt egy lelkipásztortól, és máskor meg úgy tréfálkozott velem, vagy mással hogy az teljesen laza volt. Egyszer az első vagy második közös táborunkban komoly arccal mondta hogy keresett engem az adóhivatal adócsalás miatt. Válaszoltam neki, hogy állok elébe, mert minden rendben van, mire ő mondta hogy csak becsületesség tesztet végzett rajtam, nem is kerestek… Valójában nem is ellentmondások ezek, inkább olyan vonások amik ellenpólusai egy másik vonásnak.
Közvetlen ember. Nagyon szeretem Zoliban hogy sosem volt tiszteletlen de sosem számított neki a rang, alá-fölé rendeltség. Viccesen és oldottan kezelte az összes helyzetet ami révén egész közel kerültünk egymáshoz. Egy fárasztó hideg és nedves kirándulás végén, mondtam neki hogy sztrapacskával vár engem otthon a feleségem mire pár perc csend után azt mondta hogy lelkészi kötelességének érzi hogy most családlátogatásra jöjjön hozzánk. Jött is… Voltak a közvetlenségnek komoly pillanatai is, amikor imádkoztunk egymásért, családért vagy megosztottuk nehézségeinket egymással.
Jó testvért kaptam a kollégámban. Azok is maradunk, csak most már nem egy gyülekezetben.
Énekkarunk és dicsőítő zenekarunk közös búcsú ajándéka (2017.08.27-i Istentisztelet):
Unable to embed Rapid1Pixelout audio player. Please double check that: 1)You have the latest version of Adobe Flash Player. 2)This web page does not have any fatal Javascript errors. 3)The audio-player.js file of Rapid1Pixelout has been included.
