Reggeli gondolatok 05.22

Tegnap ígértem két emléket. Ezek nem keresztyén emlékek lesznek, sőt… De a tegnapi gondolat keresztyén tartalmát fogják erősíteni. Azt a gondolatot, hogy amiket nem tudunk ténynek és valóságnak elfogadni a józan ésszel, az bizony lehet masszív valóság. Jöjjön a két példa. Meg egy ráadás,mert három a magyar igazság.

 

Első. Egyetemista koromban Csepregi Márta  - most látom ő is ugyanonnan származik mint a a tegnapi kompánia - (http://finnugor.elte.hu/?q=CsMeletrajz ) előadását hallgatva szinte kicsordult a könnyem amikor meghallottam ami vele történt. Felkereste a hansikat (  https://hu.wikipedia.org/wiki/Hanti>%C3%A9s_Manysif%C3%B6ld ) és amikor elmondta hogy ő  magyar kutató  és keresi a magyarok rokonait, akkor megölelték és nagy örömmel szerveztek egy ünnepséget, azért mert meglettek a magyarok!  A magyar kutató azt mondta, hogy mi megvagyunk 1000 éve a Kárpát medencében. Erre ők elmondták hogy régen volt egy nagy özönvíz amikor a család, a rokonok csónakokban voltak és együtt úsztak és a csónakokat összekötötték. De a hetedik csónak amiben a magyarok ültek elveszett a nagy viharban és sötétben  mert elszakadt a kötél. Azóta nem teljes a család, mert elvesztek a magyarok. De most már minden jó, mert akkor megvagyunk! Megvannak a magyarok, csak messzire sodródtak! 

 

Második. Transzgenerációs hatásokról beszélgettem egy kollégámmal, mert akkoriban arról tanultam és érdekelt a téma. Beszédemet megszakítva elmondott egy ilyen generációkon átívelő sejtben, vagy kollektív tudattalanban átörökített emléket. Visszatérő rémálma volt hogy gyermekként fekszik az ágyban és bejönnek katonák a lakásba karddal és az egész családot levágják és ő marad meg egyedül a többiek vérében fürödve halottnak tettetve magát. Egyszer elmondta álmát nagymamájának és azt mondta a nagyi, a te álmod az én történetem. Szerbiában éltünk és éjjel bejöttek a katonák és karddal mindenkit megöltek és én a szüleim és testvéreim holtteste alatt a vérükben fuldokolva halottnak tettetve magamat maradtam életben.  Nem mondtam el senkinek ezt a történetet, soha. Mostanáig. 

 

Harmadik. Pszichodrámára is jártam egy képzésen és nagyon mélyről jövő történeteket láttam. A legrejtélyesebb ez volt. Valaki megszületett és a születése nagy sírással és zavarral járt. Valami volt az ő érkezése körül. Valami nem volt rendben. Amikor elkezdte módszeresen kutatni saját születése történetét, kiderült az igazság amit titkoltak előtte de a pszichodrámán megérezte. Édesanyja nagyon szeretett volna gyermeket. Édesanyja férje is, de sajnos nemzőképtelen volt. Amikor erre felesége rájött, átment a szomszédba és a szomszéd férfi ,,segítségét” kérte mint Ráhel Bilhától ( https://szentiras.hu/RUF/1M%C3%B3z30 ). Akkor megfogant a gyermek. A férj nem tudta de valahol tudta hogy hogyan lett az ő gyermeke. De ez olyan kínos történet volt hogy senkinek nem beszéltek róla, csak az édesanya élete végén árulta egy gyermekének az igazságot, amit ő a szavak nélkül is megérzett a pszichodráma foglalkozásokon.