Reggeli gondolatok 05.18

A vágy olyan mint a dinamit, vagy nitroglicerin. Óriási erő van benne ami magasba repíthet vagy mélybe taszíthat egy embert. Vannak keresztyének akik vágyaikat igyekeznek megregulázni vagy megtagadni, de pont a vágyak ereje és mélysége miatt ez többnyire lehetetlen. Ennek a harcnak gyakori  vége önkontroll vesztés, mint a Csokoládé című filmben a polgármester betöréses jelenete. Hetekig prédikál arról hogy a csokievés bűn a böjtben aztán éjjel betör a csokiboltba és zabálja a csokoládét és fetreng a csokoládéba amik a kirakatot díszítik. 

 

Ezért talán hasznos lehet az a lelki  út amely a vágyakat számbaveszi, megismeri, Isten elé viszi, kéri azok megtisztítását és gyógyítását. Ez azért lehetséges mert vágyaink eredete teremtettségünkből fakad és vágyaink valamilyen természetes szükségletből erednek és eredendően jók. Isten nélkül sok vágy eltorzul, irányt téveszt és pusztítóvá válik. Azonban Isten kezében a megtéréskor egy új kezdődik el, nemcsak egy új időszámítás, hanem egy új élet, ahol létrejöhet a harmónia test és lélek, külvilág és belső ember között. 

Kérhetjük és kaphatjuk vágyaink megtisztulását, azt hogy Istenre mutassanak vagy ami csak testi vágy, az rendeződjön és ne uralkodjon rajtunk. Pál az ilyen vágyaktól szenvedve írta hogy lelke már Istenre vágyik de teste még nem. Ezt a belső küzdelmet nem tudja megnyerni, ezért Isten kegyelmére szorul. Ő is, mi is. 

De Pál mitől is szenved? Attól hogy nem kívánja minden porcikája azt, amit már nagyon kíván értelme, szíve, lelkiismeretet. Az már meggyógyult. A legfőbb vágya már nem a hírnév, az önigazolás, a hatalomvágy volt hanem az Isten országa. Ez a vágy energiát adott neki az élethez. A mai nap elmélkedhetünk kicsit arról hogy mire vágyunk? Ez a vágy hova vezet? Épít vagy rombol? Kitérít vagy előrevisz? Válaszainkat átimádkozhatjuk és megfigyelhetjük hogy érzelmeink örömet és békét vagy ellenkezőleg nyugtalanságot és zűrzavart okoznak? 

 

Szeretettel: Balogh Tamás